Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mitől NŐ a nő???

Attól még, hogy valaki sminkel, szép ruhákban virít és magas sarkú cipőt visel, nem biztos, hogy nő. Hiszen a nőiesség nem a külső elemekből összegyúrt vegyület. Rásegíteni természetesen lehet, sőt, kell a kis nőcis, tapadós blúz, a – ki mennyire tudja hordani –, magas sarkú és a halvány szem- és ajakkiemelés. De hangsúlyozzuk, a nőiesség nem ennek függvénye.

 

Akkor jogos a kérdés: mitől jó egy nő? Mitől nő a nő? Ha nem ezeken a külsőségeken múlik, akkor min? Hiszen az utcán tipegő, miniszoknyát viselő, cicikidobó lánykák megállítják a forgalmat. Ők mégsem nők? A válasz: nem biztos. A nőiesség belülről fakad. A nőiség az, hogy mit és hogyan gondolunk önmagunkról. Egyik legfőbb összetevőnek pszichológusunk az önbizalmat említette.

Tisztáznunk kell a nő szerep milyenségét.

– A női-férfi szerepet gyerekkorunkban gyakoroltatják velünk szüleink, illetve tőlük tanuljuk el, az általuk mutatott mintájuk alapján. Anyánk nem biztos, hogy megélte nőiségét, nem biztos, hogy a nő képét mutatta nekünk. Ezen folyamat felismerése rendkívül hosszú, de ha idáig eljutottunk már könnyebb lesz változtatnunk. Ám ahhoz, hogy felismerjük, ébresztő mechanizmusok kellenek, ezek általában krízisek, melynek következtében felismerik saját szükségleteiket. 

 – A legnagyobb különbség a férfi és női szerepek között, hogy a nő megteheti, hogy gyenge. A férfiak attól szenvednek általában, hogy ők nem lehetnek gyengék, nekik erősebbnek kell lenniük. – Igen hölgyeim! Egy férfi pszichológus szavait idéztük! – Nem az a jó nő, aki erős. Ám, ha valaki sokszor, vagy túl gyenge, kiszolgáltatottá válhat. Ilyenkor a nő hozzászokik, hogy a férfi a domináns, alárendelődik neki, szül mondjuk 3-4 gyereket, inkább csak a házimunkával foglalkozik, éli a kis világát. Majd egy idő után a férfi beállít azon gondolatával, hogy másba szerelmes, s a nő megroppan, hiszen az egész életét arra tette fel, hogy férjét és gyermekeit kiszolgálja. Ezeket hívják Tarzan & Jane kapcsolatoknak, ahol a férfi az erős és bátor, aki mindentől megvédi társát és gyermekeit, ő keresi a pénzt, a nő pedig a gyenge és bátortalan, akit meg kell védeni, aki a háztartást vezeti.

– Ám mi van akkor, ha Tarzan megroppan és elveszti erejét? Mi van, ha a férj elveszti állását és ott állnak jövedelem nélkül, mert a nő eddig sem dolgozott. Általában ilyenkor nem az történik, hogy Jane erőssé válik, előveszi páncélját, és amazon módjára felveszi a harcot a nagyvilággal, vagyis elmegy pénzt keresni, hanem az eddigi egyensúlyt próbálja fenntartani azzal, hogy ő még gyengébb lesz. Ilyenkor sajnos lesüllyedhetnek mind a ketten, mivel Jane ragaszkodni fog a gyengeségéhez. De ez fordítva is megtörténhet, az ilyen férjeket hívják papucsférjnek.

– El kell fogadnunk, hogy igenis tudunk boldogulni, talpraesettek vagyunk, ám sokan nem látják ezt. Pedig igenis megélheti nőiességét az, aki kiéli kreativitását s nem csak kiszolgáltatott helyzetben tud létezni. Vállalnunk kell saját magunkat.

 

 

 

TE MIT VONZOL MAGADHOZ / MAGADNAK???

 

Az utóbbi két-három évben egymás után jelennek meg könyvek, filmek a nagy titokról, amelynek birtokában képesek vagyunk megváltoztatni az életünket, megszerezni mindazt, amire vágyunk, amit akarunk. Hogy mi ez a titok? Mitől és hogyan működik a világ? Mi az Univerzum legfontosabb törvénye? Hát lássuk csak!

 

Ki ne ismerné a mondást: „madarat tolláról, embert barátjáról”, vagy „zsák a foltját megtalálja”? Kivel nem esett még meg, hogy reggel bal lábbal kelt, aztán odaégett a pirítós, kiborult a kávé, orra előtt ment el a busz…, a dolgok egyre rosszabbra fordultak? Biztosan hallottunk már olyan ismerősről is, aki folyton a betegségekről beszélt, rettegett nehogy elkapjon valamit, előbb-utóbb mégis megbetegedett. Ezekben az esetekben – mint egyébként mindig, akár tudatában vagyunk, akár nem –, a Vonzás Törvénye működött. Ez a törvény pedig nem más, minthogy a hasonló a hasonlót vonzza.

Itt valami turpisság van! – kaphatjuk fel a fejünket, hiszen jól tudjuk, hogy nem az egyformák, hanem az ellentétek vonzzák egymást. Az erős a gyengét, az öreg a fiatalt… Hogyan is lehetne másképp, hogy egy félénk fiú bulizós, nagyszájú lányt vesz feleségül? A magyarázat egyszerű, csak néhány fogalmat kell tisztáznunk. A világegyetemben minden rezgéseket bocsát ki, éppúgy, mint a rádió, az ultrahang vagy a mikrohullámú sütő. A gondolataink is rezgések, amelyre az Univerzum válaszol. Vonzás akkor jön létre két dolog, gondolat vagy ember között, ha a különböző rezgések harmóniában vannak, vagyis ugyanolyan rezgésszámon működnek, függetlenül attól, hogy látszatra ellentétesek.

A félénk férfi azért vonzódik a nőhöz, mert az a szándéka, hogy nyitottabbá váljék az emberek felé, valójában tehát a szándéka tárgyát vonzza be, nem az ellentétét. És bármilyen meglepő, így működik a mágnes is. A mágnesrúd, ami lényegét tekintve vas, olyan tárgyakat vonz magához, amelyek szintén vasból vannak. Nem vonz olyat, ami rézből, műanyagból, üvegből, fából készült. Az ellentétek vonzását tehát semmi sem igazolja. A hasonlót hasonlóval elvre viszont ezer példát tudunk. Ezen alapul a középkor óta sikeresen alkalmazott homeopátia éppúgy, mint a modern orvostudomány vívmánya a védőoltás is. Nem kell bizonygatni azt sem, hogy az erőszak erőszakot szül, a pénz pénzt fial… és még sorolhatnánk.

Jó hír, hogy a gondolataink mágneses erővel bírnak, képesek vagyunk magunknak bevonzani mindent, amit akarunk. De vajon akar-e bárki is rosszat magának? Akar-e mondjuk, rablótámadás áldozata lenni? Aligha, és mégis azzá válik. Hogy lehet ez?

A Vonzás Törvénye minden gondolati rezgésre válaszol, képesek vagyunk bevonzani mindazt, aminek figyelmet szentelünk, akár akarjuk, akár nem. A gondolatnak teremtőereje van, mi magunk teremtjük meg saját valóságunkat. Rajtunk múlik, mit vonzunk be. Gazdagságot, egészséget, boldogságot vagy akár egy pár csizmát.

 

Elölről vagy hátulról???

Férfiszemmel: Hölgyeim, ugye már számtalanszor érezték, hogy magukra szegeződik egy tekintet? Csak sétálnak a barátnőjükkel, és az a furcsa érzés bizsergeti meg nyakszirtjüket, hogy valaki figyeli önöket. Kisebb keresgélés után megtalálják az eredetét: már megint egy férfi bámulja habtestüket. De legalább nézne ki jól ez a szerencsétlen, gondolják magukban…

 

Hogy mit is bámulunk olyan rendíthetetlenül?

Talán nekünk semmi sem szent, legyen az „áldozat” bárhol, mi mindig csorgó nyállal, guvadó szemmel vizslatjuk a nőket!

Kezdjük ott, hogy ugye, nem mindegy, hogy a férfi előtt sétál a hölgyemény, vagy éppen szembe jön vele. Először nézzük, azt az esetet, amikor a férfi előtt megy. Mi jár a fejünkben? Ha felkeltette érdeklődésünket, szinte le sem tudjuk venni a szemünket a hölgy popsijáról. Mikor kigyönyörködtük magunkat, ebben a már-már igéző testrészben, akkor esetleg odatéved a tekintetünk a mesésen hosszú, bámulatos combokra. És utoljára marad a haj, ami megkoronázza, a hőn áhított testet.

Mi van akkor, ha szembe jön a lány? Bárki bármit mondhat, az első, amit megnézünk egy nőn, a keblei, azok a hihetetlen erővel bíró domborulatok. Amelyek táplálnak csecsemőkorban, s amik később megbabonáznak. A férfi két csodás cici láttán szinte elveszti öntudatát. Ha feleszméltünk a kómából, következnek az ajkak. Érdekes az ajkakat megfigyelni, mindegyik különbözik, kinek kis csókra teremtett, viszont van egy másik véglet is, a telt, dús, extrémen erotikus ajkak, amelyek erőt, szexualitást sugároznak. Egy ilyen szájnál már azt is jó nézni, ha beleharap egy almába. Lehet, hogy betegesen hangzik, de kevés vadítóbb létezik, mint egy gyönyörű száj.

A nő bármelyik testrészéről ódákat lehetne írni, minden porcikája, arra teremtetett, hogy csodáljuk, hódoljunk előtte. Nem lehet, olyan részt mondani egy nő testén, ami ne lenne csodálatos, kifinomult.

Rendkívül fontos az öltözködés is. Ez alatt nem azt értem, hogy a legmárkásabb göncöket kell magára aggatnia, hanem hogy figyeljen az összképre. Passzoljanak a ruhadarabok, nincs kiábrándítóbb annál, ha egy amúgy szépnek mondható nő nem tud öltözködni. Igazából az összkép a legfontosabb, ha megtalálja a harmóniát önmaga és a viselt ruhák között, nem lesz olyan férfi, aki ellen tudna állni neki. Egy csinos, igényes nő szinte bármit megtehet velünk.

Végezetül: mik ne legyenek a nők testén. Kilibbenő lábacskákon szigorúan tilos a szőr. Vannak férfiak, akik erre indulnak be, de ezek szerencsére a társadalom igen elenyésző részét alkotják. Azt kell ajánlanom, ha tehetik, szánjanak két-három percet arra, hogy lehúzzák a kis borostát a virgácsokról. Vagy ha erre nincs idejük, akkor a legegyszerűbb megoldás a jól bevált „nem ápol, de eltakar” módszer – vagyis a nadrág.

Lehet, hogy a nők sokszor megbotránkoznak azon, hogy mi, hímek megbámuljuk őket. De egyszerűen imádjuk, és imádni is fogjuk a női nem képviselőit! Tényleg baj, ha megnéz valaki egy nőt?

Mert ha a férfiak nem tehetik, akkor ki az, akinek ezt szabad lenne?

 


 Egy csók és más semmi

 

A Jóbarátok című sorozat egyik részben Monica tesz egy megjegyzést, miszerint a pasik nem tudják megérteni, hogy a nőknek a csók legalább olyan fontos, mint az aktus többi része. A fiúk erre érdekesen reagálnak: Nekünk a csókolózás csak egy felvezető, mint a koncerten az a bizonyos előzenekar… És ez nem azt jelenti, hogy nem tetszik az előzenekar, mindössze arról van szó, hogy nem ezért vettük a jegyet… De a probléma az, hogy amikor a koncertnek vége, akármilyen jó lehetett a show, ti csajok megint az előzenekart akarjátok…

 

Ez a rövid kis jelenet jól ábrázolja, hogy férfi és női szexualitás között milyen különbség van. Szinte természetes is, hiszen már a biológiai orientáció is más. Míg a férfiba genetikailag kódolva van, hogy minél szélesebb körben szórja szét magvait a fajfenntartás végett, a nők, nagy általánosságban az utódgondozást érzik életük legfőbb és legszebb feladatának. Ennek megfelelően egy férfi, távolról is érezhet szexuális izgalmat egy nő láttán, a nők konkrét izgalmi állapotba inkább csak akkor kerülnek, ha egy általuk helyesnek titulált pasi „romantikusan viselkedik” velük.

A nőnek az a legfontosabb, hogy nőnek érezhesse magát a férfi mellett, sőt nemcsak nőnek, valójában királynőnek szeretné látni magát! Ezért van szüksége a körülmények, a hangulat, a csókot, a pettinget előkészítő szerepére. A fiúk legfőbb vágya szintén az, hogy férfinak érezhessék magukat a kapcsolatban: ehhez a nőnek időnként anyának kell lennie, máskor barátnak, néha fel kell szívódnia, mintha ott sem lenne, de mindig készen kell állnia arra, hogy bármelyik szerepből esetleg hirtelen át kell vedlenie a legforróbb, legizgalmasabb szeretővé.

Ha férfiakat kérdünk, mit várnak a szextől, a legtöbben egy szóval válaszolnak: kielégülést – és jóformán az összes többi választ ide lehetett visszavezetni. Vagyis pasinyelvezetből lefordítva: igazolták a fenti állítást, fontos nekik, hogy a partnerük meglepetést tudjon okozni az ágyban. Vajon képes-e mindezt az átlagos nő biztosítani társának, ráadásul úgy, hogy közben boldog, kiteljesedett nőnek érezze magát?

Az ismerkedési időszakban még egyszerűbb, mert amíg „levadásszák a csajt”, addig, a pasik is hajlandóak „teperni”, de a későbbiekben ez valahogy megváltozik. Persze ezért nemcsak a férfiak a felelősek, a mindennapok sajnos nem a tündérmesékhez hasonlatosak, a sok stressz és gond közepette sokszor mi nők igen aszexuálisan tudunk viselkedni.

<> Talán megoldást kínálna a nemi szerepek és a szexuális kultúra intézményesített oktatása. Egy fajta koedukált európai gésaiskola, ahol a felelősségteljes és az egymásra odafigyelő szexuális magatartást az általános műveltség részeként lehetne megtanulni. Mert egyelőre csak ott tartunk: nők és férfiak elbeszélnek egymás mellett, ha szexről van szó, s nem igazán értik, mit akar a másik? 

 

A flörtölés magasiskolája

 

Színház, buli, mozi, kávézó, természetjáró csoport, nyugdíjas klub – ismerkedni bárhol lehet. A lehetőségek határtalanok, csak nem mindegy ezt hogyan, és persze az sem, hogy milyen céllal tesszük. Egy sármos pasi láttán megváltozik viselkedésünk, és ha még tetszik is nekünk, akkor nincs megállás, felébred az ősi ösztön, és mindent összekavar.

 

Észrevenni egymást. A mai rohanó világban ez talán az egyik legnehezebb feladat. Sietünk, és lehet, nem látjuk, hogy egy kedves férfi éppen minket néz a buszon – s ezzel egy lehetőséget elszalasztva. Legyinthetünk, hogy kit érdekel. De akkor miért érezzük magunkat magányosnak és elhagyatottnak, hogyha úgy látjuk, nem tetszünk egyetlen férfinak sem?

Csak nyissuk ki a szemünket. Minden nőnek szüksége van társra, és fel sem tűnik, de életünk nagy részét arra fordítjuk, hogy megtaláljuk Őt. Meg ki az a nő, aki ellen tudna állni egy kis flörtnek, ismerkedésnek, ha dúlnak a hormonok?

A flört egy különleges dolog. Igazából játék. Játszani, ugye sokan szeretünk? Lássuk hát, hogy is zajlik ez a móka. Könnyed parfümillat lebeg minket körbe, szép smink, és úgy érezzük most tökéletes a formánk. És akkor hirtelen találkozik a tekintetünk egy másikkal. Végigfut az agyunkon a felismerés, lehet bejövök az engem néző férfinak? Szégyellősen elfordítjuk fejünket, és egy félénk mosolyt is eleresztünk. Ez volt a jel, indul a játék! Hirtelen nem is tudjuk, mit tegyünk. Ismerős érzés ugye? Odanézzek, vagy ne? Mosolyogjak, vagy nézzek kicsit komolyabban? Mennyire mosolyogjak? Látszódjon a fogam vagy ne? Rengeteg kérdés…

Íme egy kis csalás, egy-két trükk, hogy biztosan nyerjünk ebben a társasjátékban. Első lépésként ne ijedjünk meg. Önbizalomra van szükség. Valószínűleg azért néz minket a férfi, mert megtetszettünk neki. De hogyan adjuk tudtára, hogy nekünk is bejön? Nézzünk rá nyugodtan. Először a szemébe, majd futtassuk végig tekintetünket az arcán, majd egyre lejjebb. Nézzük meg jól magunknak. Persze ne becsmérlően és közben, ha lehet, ne vihogjunk, nehogy félreértsen. Nézzünk rá úgy, mintha egy ajándékdobozt néznénk, hogy vajon mi lehet benne. Mosolyogni, pedig utána már lehet. De mindezt úgy, hogy már a tekintetünk találkozott.

Ne nézzünk folyamatosan a szemébe, ezzel lehet, megijesztjük. Testünkkel kicsit forduljunk felé, ezzel is jelezve, hogy nyitottak vagyunk az ismerkedésre. Igyekezzünk ne keresztbetett kézzel ülni, mert az a zárkózottságot fogja felé sugallni. Pihentessük inkább az asztalon vagy bármin, ami előttünk van. Ha állunk, akkor csak lazán lógassuk magunk mellett, de semmiképp ne tegyük zsebre őket. Ha a hímegyed vevő a testbeszédünkre, akkor ő is hasonlóan fog cselekedni, és lemásolja testhelyzetünket. Ha ez megtörténik, és visszamosolyog, akkor hölgyeim innentől már csak várni kell, hogy odajöjjön hozzánk.

Mert bárki bármit mond, a férfiak szeretnek kezdeményezni. Nekünk ebben, csak bíztatni kell őket, és belemenni a játékba. Onnantól, már úgy is a hormonjaink és az érzéseink irányítanak. De ezt úgy imádjuk nem?

 

 

 A féltékenység körhintája

Szörnyű érzés a féltékenység. Egy kétellyel kezdődik, amelyet nyugtalanság kísér, majd a kétely gyanúvá, a nyugtalanság pedig szorongássá növi ki magát. Végül már csak egyetlen gondolat tölti ki a féltékeny ember életét, úgy ébred, úgy fekszik, hogy közben jeges kezek markolják torkát, éles kést döfködnek szívébe. A gondolat körben jár ringispíl módjára, nincs kiszállás…

 

A világ legismertebb féltékeny embere Othello. Shakespeare lelki bonckésével pontos és érthető képet ad a féltékenyég tudattorzító hatásáról, arról, hogyan válik az imádott, mennybéli lény pokolbéli cafka ördöggé. Persze, csak Othello képzeletében, amely teljesen elszakad a valóságtól, ahogy a szörnyű érzés lassan eluralkodik rajta.

Minden dráma túlzásokkal tarkított – ám az Othello esetében szó sincs ilyesmiről. Desdemona megfojtása természetes befejezése a műnek, ahogy az életben is előfordulnak szép számmal hasonló tragédiák. Elég, ha arra gondolunk, hogy a magyar büntetőjog is megkülönbözteti a szerelemféltésből elkövetett testi sértések, illetve emberölések kategóriáját – amelyeket enyhébben büntet, éppen azért, mert a féltékeny ember már nem ura gondolatainak, cselekedeteinek.

A féltékenység természetes jelenség. A gyermek is féltékeny testvérére, a kolléga a másik munkahelyi sikerére, de még egy házi kedvenc, például egy kutya is féltékennyé válik, ha központi helyét veszélyben érzi. Ám a párkapcsolatban fellépő féltékenység elsöprő érzéséhez képest ezek csupán kóbor szeszélynek tekinthetőek.

Látszólag a nők a féltékenyebbek, ők azok, akik hisztikkel, állandó ellenőrzésekkel, titkos kis nyomozásokkal pokollá teszik férjük életét. A legtöbbször arra hivatkoznak, hogy nem is az fáj nekik, hogy férjük mással létesít szexuális kapcsolatot, hanem hogy kedvességét, figyelmességét, mosolyát egy másik nőre pazarolja, ahelyett, hogy a családi fészek melegségét növelné.

De ez persze csak „duma”. Ha a férj egy órával később jön haza, az bosszantó. Ha egy másik nőre mosolyog, az kellemetlen. De ha arra gondolunk vacsorakészítés közben, hogy hites urunk talán éppen ebben a pillanatban egy női mellet csókolgat, izzadtan ölel egy meztelen testet – ez az érzés már maga a pokol. A gyomor görcsbe rándul, a lélegzet kihagy egy pillanatra, dermedtség lesz úrrá a testen.

A féltékenységben talán az a legrémisztőbb, hogy nem lehet a gyanút eloszlatni. Igazolni lehet – rajtakapni a hűtlenkedőket, megkaparintani egy szerelmes levelet, kihallgatni egy telefonhívást. De az ártatlanság mindaddig nem igazolható, amíg maga a féltékeny fél önmagától valahogy meg nem nyugszik. Hiszen ha minden ellenőrzés is sikertelenül végződik – vagyis mindig az derül ki, hogy a házastárs nem hűtlen –, a gondolat még mindig ott motoszkál: most nem sikerült elcsípnem, épp akkor ellenőriztem, amikor nem kellett volna. De jelen pillanatban például mit csinál?

Ha egy párkapcsolatban felüti fejét a féltékenység, nehéz eldönteni, hogy ki szenved jobban. A vádlott lassan megfullad a másik gyanújától, de maga a vádló talán még jobban kínlódik a zűrzavaros érzelmek viharában. Ami biztos ilyen esetekben, az az, hogy a kapcsolat megsínyli a történteket, vagy teljesen tönkre megy…

 

 

Férfiak és a romantika

 

Férfiszemmel. Férfiak és a romantika? Hmm. Sokan egyből mondanák, hogy ilyen nem létezik, de meg kell cáfolnom a hitetlenkedőket. Mi férfiak is tudunk romantikusak lenni, ha eltalál Ámor nyila, olyan dolgokra is képesek vagyunk, amiket legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.

 

Él az emberekben sok-sok tévhit a romantikával kapcsolatba. Ugye, rengeteg film szeretné megmondani, hogy mi a romantika. Elkápráztatják a nőket szebbnél szebb képekkel, a romantika szó hallatán mindenkinek beugrik valami. Kinek egy csokor rózsa, gyertyafényes vacsora, csokoládé csodaszép csomagolásban, illatos, illóolajos gyertyafényes fürdő. De valamiért olyan álszentnek tűnk mindez, olyan, mintha csak az lenne a cél, hogy ágyba vigyék az elkábított nőt. Számtalan lényegtelen dolgot emelnek ki, és elenyészik az érzelmi rész. Én is áldozatául estem ezeknek az előre meghatározott képzeteknek. Sajnos sokak számára, csak ezek a külső jegyek a fontosak, elfelejtik a valódi jelentést.

A romantika egy másik, sokak által el nem feledett arcát szeretném bemutatni. Azt az oldalt, ami igazán közel hozta a két embert egymáshoz. Lehet, hogy itt is jelen vannak a korábban említett külsőségek, viszont a cél különbözik. Nem az a fő szempont, hogy egy hét – egy nap, egy óra? – után lefektessük a nőt, hanem az, hogy tényleg kedveskedjünk neki, örömet és szépséget vigyünk a napjaiba. Mind a két fél életét megszépítik ezek a pillanatok. Romantika minden, amivel önzetlenül megajándékozzuk a másikat, legyen ez akár egy szó vagy egy ölelés.

Jó visszagondolni azokra az időkre, amikor a férfiak tényleg törték magukat, hogy a szeretett nő, akár csak szóba elegyedjen velük. Bókoltak nekik naphosszat, ajándékokkal árasztották el őket és tisztelték lényüket.

Ha mára csak a külsőségek maradtak, akkor legalább abban kéne profinak lenni. Hihetetlen gazdasági háttere lett a szerelmemnek. Valentin nap, ömlenek ránk a reklámok. Vegyél csokit, ha szereted kedvesed, vegyél macit, vegyél mindent. Fontosabb lenne egy tárgy, egy csóknál? Sajnos ezt sugallják. Virágárusok horror árakon kínálják sokszor aszott növényeiket… Furcsa világban élünk.

Miért lehet az, hogy ennyire elsikkadt az igazi jelentése ennek a szónak? Miért változott meg ennyire az emberek látásmódja? Nincs idő a mai világban a kedvességre? Sokkal egyszerűbb megvenni kedvesünk szerelmét, mint sem igazán tenni érte?

Férfi szemmel, nincs jobb látvány, mint amikor a szerelmünknek bókolunk és ő örömében, zavarában elpirul.

Hölgyeim, azt kell mondjam, ha így haladunk tovább, áldaniuk kell azokat a perceket, amiket igazán önöknek szentelnek. Álljanak a sarkukra és tanítsák meg párjukat a romantikára!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.